A F�LEMILE

Hajdan�ban, amikor m�g
�gy besz�lt a magyar ember:
Ha per, �gymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt �pen oly r�g) --
Valahol a Tiszah�ton
�lt egy gazda: P�l bar�tom,
S P�ter, annak tõszomsz�dja;
R�lok sz�l e r�vid p�lda.

   P�ter �s P�l (tudjuk) ny�rban
�sszef�rnek a napt�rban,
K�nny� nekik ott szer�nyen
Meg�rulni egy gy�k�nyen;
Hanem a mi P�ter-P�lunk
H�za k�rûl m�st tal�lunk:
Zenebon�t, �r�k patvart,
Majd felford�tj�k az udvart;
Rossz szomsz�ds�g: t�r�k �tok,
S õk nem igen j� bar�tok.

   Ha a P�l k�m�nye f�st�l,
P�ter att�l mindj�r' t�szk�l;
Ellenben a P�ter tyukja
Ha kaparg�l
A szeg�ny P�l
H�za fal�t majd kirugja;
Ebbõl azt�n lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert al� is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,
S a k�t h�z kics�nye, nagyja
�sszehorgolnak kem�nyen,
Mint kuty�jok a s�v�nyen
Innen �s t�l �sszeugat
S eszi m�rg�ben a lyukat.

   De, hogy a dologra t�rjek,
Embereml�kezet �ta
�llott egy magas di�fa,
D�szeûl a P�l kertj�nek.
A szomsz�dba nyult egy �ga,
Melyet P�ter, minthogy r�la
A di� is odahulla,
B�lcsen eltûrt, le nem v�ga.
T�rt�nt pedig egy vas�rnap,
Hogy a fent�rt f�lemile
�p' a k�z�s galyra �le,
Azt szemelv�n ki olt�rnak,
Honnan Istent j�kor reggel
Magasztalja sz�p �nekkel:
Megk�sz�nve a napot,
Melyre, im, felvirradott.
A sug�rt �s harmatot,
A szellõt �s illatot;
A f�t, melynek lombja z�ld,
A f�szket, hol p�rja k�lt,
Az �r�met, mely teli
Szivecsk�j�t elteli;
Sz�val, ami benne �l
S mit k�r�ben l�t, szeml�l,
Azt a pomp�t, f�nyt �s szint,
Mely dicsõs�g
-- Semmi k�ts�g --
Õ �rte
J�tt l�tre
Csup�n õ �rette mind!
Elannyira, hogy P�l gazda,
Ki gy�ny�rrel ott hallgatta,
�gy ki�ltott �r�m�ben:
"Istenem, uram
Beh sz�pen
F�ty�l ez az �n madaram!"

"Kend� bizony az �rny�ka!
Mert olyat mondok, hogy m�g a..."
Hangzik �tal a s�v�nyen
Egy goromba sz� kem�nyen.
"H�t ki� -- pattogja P�l --
Mikor az �n f�mra sz�ll?"
"De az �n port�mon zengett:
Hogy illetn� a f�tty kendet!"
P�l nem hagyja: õtet uccse!
P�ter ord�t: õ meg �gyse!
T�bbr�l t�bbre, sz�rul sz�ra,
Majd szitokra, majd kar�ra,
Majd mogorv�n
�tugorv�n
�lre mennek, hajba kapnak;
�r�m�re a szent napnak
Egym�st ugyan v�rbe-fagyba, --
Hanem a just m�gsem hagyva.

   P�l azonban bosszut forral,
�s ahogy van, v�res orral
Megy panaszra, b�r�t b�sit,
S melyet a v�rszenny tan�sit
A b�ntalmat elõadja.
Jog�t, �gymond, õ nem hagyja.
Ink�bb f�lmegy a kir�lyig
T�rden cs�szva: de a f�tty�t,
Mely az õs di�f�rul j�tt,
Nem engedi, nem! hal�lig.
Nyomat�kul egy tall�rt dob
Az igazs�g m�rleg�be,
Mit a b�r� cs�sztat a jobb
Oldalon levõ zseb�be.

   P�tert sem hagy� pihenni
A nagy �rtatlan igazs�g:
Nem rest a bir�hoz menni
Hogy panasz�t meghallgass�k.
�gy s �gy t�rt�nt, -- elbesz�li,
�v� a f�tty, õ azt v�li:
Nincs v�rmegye,
Ki elvegye,
Nincsen t�rv�ny, nem lehet per.
Hisz azt l�tja Isten, ember! --
De, hogy a besz�det �ssze
Ann�l jobb rendben illessze,
Az �tlegbõl sokat elvesz
�s a joghoz egy tall�rt tesz,
Mely is a bir�i zsebben
Bal felõl, a sz�v ir�nt,
Meghuz�dik a legszebben.

   Felder�le a kiv�nt
Nap, mely a vit�t eld�ntse,
Hogy a f�lemile-p�rben
Kinek szolg�l a szerencse.
�mde a bir�t most cserben
Hagyja minden tudom�nya,
�s �mb�tor
K�t pr�k�tor
Minden k�nyv�t �sszeh�nyja,
S minden �r�st sz�jjelt�r is:
Ilyen �gyrõl,
Mad�rf�ttyrõl,
Mit sem tud a corpus juris;
Mignem a bir�, haraggal
R��tv�n a k�t zseb�re
S r�mutatv�n a k�t f�lre,
T�rv�nyt monda e szavakkal
A szeg�ny f�lemil�re:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
F�ty�l a mad�rka, hanem
(Jobb felõl �t) nekem f�ty�l,
(Bal felõl �t) s nekem f�ty�l:
Elmehetnek.

* Milyen sz�p dolog, hogy m�r ma Nem t�rt�nik ilyes l�rma, �ssze a szomsz�d se z�rd�l, A rokons�g Csupa j�s�g, Magyar ember f�l a p�rt�l... Nincsen oszt�ly, nincs egyess�g Hogy sz�psz�val meg ne ess�k, A testv�rek �sszef�rnek, Felebar�t Mind j� bar�t: Semmis�g�rt megp�r�lni, Vagy megenni, vagy meg�lni Egym�st kor�ntsem akarja: De hol is akadna �gyv�d Ki a f�lemile f�tty�t Mai naps�g felv�llalja!? (1854)