Babits Mih�ly: �j Leoninusok

K�kek az alkonyi dombok, el�lnek a sz�rke galambok,
hallgat az esteli t�j, ballag a k�sei ny�j.
Vill�m; t�voli d�rg�s; a faluban kocsiz�rg�s,
gy�l a vihar serege: m�g lila s m�r fekete.
�jre csuk�dnak az aklok, j�nnek az �jjeli baglyok,
cs�ndben a t�rpe tany�k, f�lnek az �desany�k.
S�pad a k�k hegyt�bor, f�tyola t�voli z�por;
sz�l j�n; csattan az �g; porban a puszta vid�k.
Sz�p est a szerelemre: j�vel kegyesem kebelemre;
s�r �s f�l a vil�g; jer velem �rva vir�g.
Mikor �lembe kaplak, z�rren az �veges ablak!
Hajtsd a szivemre fejed; k�nn az es� megered.
S�r�n csillan a vill�m; b�s szemed isteni csill�m.
M�g k�nn csattan az �g, cs�kom az ajkadon �g.
�, b�r gy�jtana minket, egy hamuv� teteminket
a vill�m, a vihar; boldog az, �gy aki hal.

(1908)