Csokonai Vit�z Mih�ly: A Mag�noss�ghoz

�ldott mag�noss�g, j�vel! ragadj el
     �lmodba most is engemet;
     Ha m�sok elhagy�nak is, ne hagyj el,
     Ringasd �ledbe lelkemet!
     �r�m nekem, hogy lakhelyedbe sz�lltam;
     Hogy itt Kisasszondon re�d tal�ltam.
     E helybe' andalogni j�,
     E hely po�t�nak val�.

Itt a mag�nos v�lgybe' �s cser�ben
     Megfrissel� �rny�k fedez,
     A csonka gyerty�nok mohos t�v�ben
     A tiszta forr�s csergedez.
     K�t hegy k�z�tt a t�nak �s pataknak
     Nymph�i k�kas�torokba laknak;
     S csak akkor �sznak �k el�,
     Ha erre b�lcs s po�ta j�.

A lenge hold halkal vil�gos�tja
     A sz�ke bikkf�k oldal�t,
     Estv�li h�s �lommal elbor�tja
     A csendes �jnek angyal�t.
     Szel�d mag�noss�g! az ily helyekbe'
     Gy�ny�rk�d�l s m�latsz te; ah, ezekbe
     Gyakran vezess be engemet,
     Nyugtatni lankadt lelkemet.

Te a kir�lyok udvar�t ker�l�d,
     Ker�l�d a kast�lyokat;
     S ha b�v�t�dsz is, zsibbadozva sz�l�d
     Ott a fogyaszt� gondokat.
     A f�lelem s b� a vad �nalommal
     Csat�znak ott a tiszta ny�galommal.
     A nagy vil�g j�t�tedet
     Nem tudja s �t�l t�gedet.

Ohajtoz a f�sv�ny, de gy�trelemmel
     Goromba lelk�t b�nteted;
     A nagyrav�gy�t k�rked� hiszemmel
     A l�rma k�zz� kergeted.
     Futsz a csat�z� trombit�k szav�t�l,
     Futsz a zsibong� v�rosok fal�t�l:
     Honnyod csup�n az �rez�
     Sz�v �s szel�d falu s mez�.

Mentsv�ra a mag�n szomorkod�nak
     Csak a te szent er�dbe' van,
     Hol b�ztat�sit titkos �gi sz�nak
     Hallhatja a boldogtalan.
     Te azt, ki megvetette a vil�got,
     Vagy akinek m�r ez nyak�ra h�gott,
     Kis�red �s apolgatod;
     Mag�t mag�val b�ztatod.

Te sz�l�d a virtust, csup�n te tetted
     Naggy� az olyan b�lcseket,
     Kiknek hat�rtalanra terjegetted
     Testekbe' kisded lelkeket.
     Tebenned �gy csap a po�ta sz�jjel,
     Mint a sebes vill�m set�tes �jjel;
     Mid�n teremt �j dolgokat
     S a semmib�l vil�gokat.

�h, kedves istenasszony! �n is �rted
     Gyakorta mint sohajtozom,
     Mert sz�vemet bar�ti m�dra �rted,
     Mid�n veled gondolkozom.
     �rtatlan�l kecsegtetel magadba',
     Nincs tettet�s sem csalfas�g szavadba'
     H�v vagy, nem �gy, mint a mai
     Sz�nes vil�g bar�tai.

L�m, mely zavart l�rm�k k�z�tt forognak
     A b�szke lelkek napjai,
     K�r�l k�vekre g�rgenek, zajognak,
     Mint Rajna bukkan�sai. ─
     De r�nk mikor szent f�tyolid von�lnak,
     Mint �ji harmat, napjaink leh�llnak,
     Tiszt�n, mag�ba, csendesen:
     �l�nk, kim�lunk �desen.

S�t akkor is, mikor szemem vil�g�n
     Vak k�rpitot sz� az hal�l:
     Ott a mag�noss�g set�t vil�g�n
     B�hullt szemem re�d tal�l.
     S�romba csak te fogsz al� k�vetni,
     A nemtud�s kietlen�n vezetni:
     Te l�szel, ah! a s�rhalom
     V�lgy�n is �rz�angyalom.

�ldott mag�noss�g! �ledbe ejtem
     Ottan ut�ls� k�nnyemet,
     V�getlen �lmaidba elfelejtem
     Vil�gi szenved�semet.
     �ldott mag�noss�g! te l�gy bar�tom,
     Mikor csak a s�r lesz �r�k saj�tom.
     De ez napom mikor j�n el?
     �ldott mag�noss�g, j�vel!