Kis kutya, nagy kutya

Tal�n nincs is olyan csal�d, ahol nem jelent �r�k�s vit�t sz�l�k �s gyerekek k�z�tt a kutya-k�rd�s. Persze vannak olyan kiv�lts�gos helyzetben l�v� gyerekek, akik �vekig tart� k�ny�rg�s �s nehezen betarthat� �g�retek n�lk�l is �lvezhetik egy csahol� sz�rgomb�c t�rsas�g�t, �m azt hiszem, �k vannak kevesebben. A t�bbs�gnek sajnos nincsenek kutyabolond, vagy ne adj isten, kutyateny�szt� sz�leik. �k m�g aranyh�rcs�g�t is csak �gy kaphatnak, ha meg�g�rik, hogy gondj�t viselik, etetik, itatj�k, takar�tanak ut�na, s�t, a szigor�bb sz�l�k m�g le is vonj�k a gyerek zsebp�nz�b�l a h�rcs�gkaj�raval�t. �s akkor m�g csak egy h�rcs�g�k van, amit p�r �v m�lva �gyis meg fog enni a szomsz�d macsk�ja, a temet�s �s k�telez� gy�sz ut�n pedig kezd�dik minden el�lr�l. Az eg�szben az a muris, hogy a gyerekek igaz�b�l nem is h�rcs�g�t, hanem kuty�t akartak, csak azt nem engedtek tartani a gonosz sz�l�k. �m a kis r�gcs�l� tragikus hal�la ut�n felcsillan a rem�ny halv�ny sugara. H�tha...h�tha m�gis... �r�k �rv�ny� t�ny, hogy a gyerek sohasem adja fel, olyan sz�l� viszont nem l�tezik, aki egy �leten �t k�pes hallgatni a csemet�i  nyavalyg�s�t. �gy egy id� ut�n mindegyik k�t�lnek �ll. Ki el�bb, ki k�s�bb. A mi sz�leink, szerencs�tlens�g�nkre, term�szetellenesen hossz� ideig kitartottak. �m amikor m�r kezdt�k volna azt hinni, hogy nek�nk valami k�l�nleges b�ntet�s folyt�n valami igen sz�v�s sz�l�fajt�t utalt ki a teremt�, �s m�r azon kezdt�nk t�prengeni, vajon mivel �rdemelt�k ki mindezt, egyszercsak, teljesen v�ratlanul megt�rt a j�g. El�sz�r nem akartuk elhinni, azt�n m�gis elhitt�k, �s r�gt�n v�logatni kezdt�nk a kutyafajt�k k�z�tt. Egy�rtelm� volt, hogy kis kutya kell. A kisebb eb kevesebbet mozog, kevesebbet eszik, kevesebbet pisil, �s a tart�sa is olcs�bb. Egy k�z�p schnauzern�l nagyobb nem f�r el a kert�nkben. Viszonylag r�vid id�n bel�l r�j�tt�nk, hogy t�vedt�nk. Miut�n elolvastunk n�h�ny kuty�sk�nyvet �s megl�togattunk k�t-h�rom kutyateny�szt�t, r� kellett d�bbenn�nk, hogy a kis kutya egy�ltal�n nem mozog kevesebbet, mint a nagy. S�t. A teny�szt�k rendszeres, napi k�t- h�rom kiad�s s�t�t emlegettek, az egyik schnauzer k�ly�k pedig, azalatt a r�pke �t perc alatt, m�g k�z�tt�k voltunk, sz�tr�gta a cip�f�z�met. Azt is el�g riaszt� volt hallani, hogy ezek a kis sz�rgombolyagok hajlamosak az �s�sra. De nincs semmi gond, mondta a teny�szt�, ha egyszer rajtakapjuk �s�s k�zben, �s ott helyben j�l megr�ngatjuk a grabanc�t, vagy az orr�ra csapunk egy �js�ggal, val�sz�n�leg nem csin�lja t�bbet. Elk�pzeltem, amint egy ilyen kis �r�kmozg� feld�lja a sz�pen rendbentartott, pici kert�nket. H�t ezt ink�bb m�gsem. Mi olyan kuty�t kerest�nk, amelyik nem t�l nagy, nyugodt, nem futkos sokat �s f�leg nem �s, �s az sem zavarja, ha nem mehet el s�t�lni minden nap. Az se lenne h�tr�ny, ha nem ugatna folyton, �s mindemellet m�g a macsk�nkkal is �sszehaverkodna. Miut�n r�j�tt�nk, hogy ilyen kutya nem l�tezik, egy kicsit elbizonytalanodtunk. Azt�n elkezdt�k eg�szen m�s szemsz�gb�l n�zni a dolgokat. �gy gondoltuk, ha a s�t�ltat�st �gyse lehet meg�szni, akkor m�rt ne gondolkodhatn�nk egy kicsit m�retesebb kuty�ban. Mondjuk egy barzojban. Amikor �letemben el�sz�r �lltam szemt�l szemben egy orosz ag�rral a teny�szt� hatalmas udvar�n, k�t dolog jutott az eszembe: az, hogy milyen nagy, �s hogy milyen gy�ny�r�. A csal�d t�bbi tagj�nak is ez volt a v�lem�nye. Kis kert�nk sorsa megpecs�tel�d�tt. Egy kifejlett barzoj �tlagos marmagass�ga �gy 65-82 cm k�z�tt van. Hatalmas, sokat eszik, �s im�d futni. De mindezt feledtetni tudja csod�s k�lseje �s arisztokratikus magatart�sa. Gondoltuk mi, am�g m�s kertj�t ugr�lta �ssze, nem a mi�nket. Sokat gondolkodtunk, mi lenne a megfelel� n�v egy barzoj sz�m�ra, v�g�l az Igor mellett d�nt�tt�nk. �sszel azt�n meg�rkezett otthonunkba az eb. Kicsit hasonl�tott egy kecsk�re, �s olyan hossz�ak voltak a l�bai, hogy csak imbolyogva tudott menni. A farka majdnem teljesen csupasz volt. Mindenki im�dta. Eg�szen addig, m�g be nem pisilt. Ejnye-bejnye, mondogattuk neki felmos�s k�zben. �t perc m�lva m�r el is felejtett�k az eg�szet. Mire esz�nkbe jutott, vajon elv�gezte-e m�r a nagydolg�t, k�s� volt. Takar�t�s ut�n is �rezt�k a b�zt. Egy�bk�nt hihetetlen, milyen v�ltozatos szagokat tud produk�lni egy kutya. Itt van p�ld�nak ok��rt a szellent�s. A legrosszabb az volt, amikor Igor alv�s k�zben szabadult meg a felesleges g�zokt�l. M�r az �sszes ablakot kinyitottuk, de m�g �gy is olt�ri b�z terjengett a szob�ban. Azt�n amikor a nyomorult megint csak k�nny�tett mag�n, a szag olyan elviselhetetlen lett, hogy apuk�m felugrott a fotelb�l �s kidobta a kuty�t az udvarra. Sosem felejtem el azt az �rtetlen pof�t, amit akkor v�gott. Persze aznap este, miut�n kivitt�k a kutyakakit, err�l m�g fogalmunk sem volt. Egyenl�re azt hitt�k, ezzel v�ge az aznapi programnak. De a java csak akkor kezd�d�tt. �jszaka s�rt, �s t�bbsz�r is ki kellett vinni pisilni. Persze nem mi, nek�nk iskol�ba kell menni m�snap, �gyhogy apa lett az �gyeletes kutyadada. A kiskuty�k szobatisztas�g�hoz vezet� �t el�g r�g�s. P�r baleset ut�n azonban m�r mindig sz�lt, ha ki kellett mennie. Hamarosan kik�lt�z�tt az udvarra, �s csak akkor j�tt be, ha nagyon hideg volt. Telt-m�lt az id�, Igor pedig n�tt-n�v�getett. Siker�lt kin�nie a kecskek�ls�t, �s gy�ny�r� ag�r lett bel�le. Nagyon szeretett minket, �s szeretett j�tszani. A s�t�k alkalm�val m�s kuty�kat is megismert, j� bar�tja lett t�bbek k�z�tt egy labrador �s k�t boxer. Minden olyan idilli, nem? Nem. Egy�ltal�n nem. Mert ez a gy�ny�r� ag�r nem csak a t�parton, a kertben is futott, �gy az a kev�s f� is kikopott, ami nem �gett ki a rengeteg kutyapisit�l. Igor a saj�t �zl�se szerint rendezte �t a kertet. �sott, r�gott, kotort, irtotta a "gazt". Neki minden bizonnyal m�s fogalma volt a gazr�l, mint nek�nk. Ennek ellen�re nagyon szertt�k. Esz�nkbe sem jutott volna megv�lni t�le, ha iskolav�lt�s miatt nem kell elk�lt�zn�nk. �m abba a kis lak�sba, a m�sodikra, ahol m�g akkora kert sincs, mint itt, m�gsem vihett�k magunkkal. R�ad�sul eg�sz nap a macsk�val lett volna �sszez�rva, akit, mondanom sem kell, el�gg� r�hellt. Nagyon sajn�ltuk, hogy el kellett mennie. Az �j gazdi meg�g�rte, hogy vigy�z r�. Mag�val vitt mindent, minden j�t�k�t, a sz�nyeg�t, a t�lk�it. M�g a tes�m kedvenc labd�j�t is neki adtuk. Egy tany�ra ker�lt, ahol, mint azt a sz�leink mondt�k, sokkal jobb lesz neki. Eleinte persze hi�nyozni fogunk neki, de id�vel majd elfelejt minket. Ez f�jt a legjobban. Ak�rhogy is, �n sohasem fogom elfelejteni �t. Szerintem az eg�sz csal�d �gy van ezzel, m�g ha sz�td�lta is a kertet, �s egy vagyont kellett k�lten�nk r�. Most sokan azt gondolhatj�k, milyen felel�tlenek voltunk. Szerintem nem voltunk azok. Akkor lett�nk volna felel�tlenek, ha az els� neh�zs�gek ut�n kirakjuk a kuty�t az utc�ra. De nem raktuk ki, �s szerintem m�g mindig lent csaholna az udvaron, ha nem kell elk�lt�zn�nk. De rengeteg tanuls�got le lehetett vonni a "kutyakorszakunkb�l". P�ld�ul azt, hogy a sz�l�k meggy�z�se a dolog k�nnyebbik r�sze, a neheze csak azut�n j�n. Hogy nem szabad t�lz�sokba esni: a kuty�d ne legyen kisebb a macsk�dn�l, de legyen kisebb egy l�n�l. Hogy a kert �s a kutya k�t, egym�st�l t�vol �ll� fogalom. De kuty�t tartani akkor is j�. Ez�ton �zenem minden kutyus�rt harcol� gyereknek: ne adj�tok fel!